A bőr minden gerinces fajnál három réteget alkot: felhám (epidermis) feladata a védelem, osztódó sejtekből áll, melyek pótolják az elhalt bőrt. Az irha (dermis) - amelynek sérülése már hegesedéshez vezet -, kollagént, rugalmas rostokat és szövetközi anyagokat tartalmaz. A bőralja (subcutis) hőszigetelő és csillapítja a külső ingereket.
Az irhában lévő kollagének adják a bőr szakítószilárdságát, a rostok a bőr nyújthatóságában játszanak szerepet. Az irha védi az ereket és idegeket is. Vastagsága a szemhéj környékén 0,6 mm, talpunkon és tenyerünkön akár 3 mm lehet.
A hegek formája és viselkedése függ attól, hogyan sérül meg ez az összetett rendszer. A biológiai heg az ideális, az adott testrész funkcióját nem zavarja és kevéssé látható. Az ideális heg képződésének feltételei között szerepel:
az „ideális” sebet ejtő tárgy (sima felületű, éles),
fertőzésmentesség,
a seb vonala, elhelyezkedése a bőr erővonalaihoz képest,
a sérült személy adottságai.
Mindezt egy előre tervezett sebészi beavatkozás során figyelembe veszik.
 |
| A sanatio per primam intentionem sebgyógyulás sémája ("p.p. gyógyulás"). Galenus (Kr.e. 129-199) megfogalmazása szerint: résmentes sebszélek és vonalas heges gyógyulás az orvos "elsődleges célja" (szote.u-szeged.hu) |
A heg viszont sohasem lesz egyenértékű azzal a szövettel, amit pótolt. Károsítja a vérellátást, idegellátást, gyengébb és kevésbé bírja az igénybevételt. Merev és rugalmatlan, így a nem megfelelő helyen, nem ideálisan kialakult heg húzó, akár fájdalmas is lehet. Biológiai szempontból a heg „idegentest”.
Az esztétikai szempontok mellett ezért is fontos, hogy a hegek alakulását még gyógyulásunk részeként tekintsük és nem egy lezárt gyógyulási folyamatot követő, kontrollálhatatlan folyamatként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése