Immáron 50 éve, hogy az első, szilikon implantátummal történt mellnagyobbítást elvégezték. Ma ez a beavatkozás a második legkedveltebb világszerte a kozmetikai műtétek között, amelynek megközelítőleg 1,5 millió nő vetette alá magát 2010-ben.
1962 tavasza volt, mikor Timmie Jean Lindsey, egy 6 gyermekes anyuka kés alá feküdt a Jefferson Davis kórházban, Houstonban. Az elkövetkező 2 órában kosármérete B-ről C-re növekedett, egy történelmi jelentőségű műtét által.
„Azt hiszem, tökéletesre sikerültek.. Puhák voltak és egészen olyanok, mint az igazi mell” emlékszik vissza a most 80 éves Lindsey. „Igazából nem is érezhettem a teljes eredményt, míg ki nem mentem az emberek közé, és a férfiak fütyültek utánam”.
Habár az operáció megnövelte önbizalmát és extra figyelmet is kapott a férfiak részéről, soha nem tervezte, hogy megnagyobbítsa mellét.
Lindsey azért került kórházba, hogy eltávolítsanak egy tetoválást a melléről. Ekkor kérdezték meg az orvosok, hogy jelentkezne-e önként az első mellnagyobbító opercióra.
„Jobban érdekelt volna, hogy az elálló füleimet korrigálják… A füleim úgy kiálltak, mint Dumbónak! Aztán azt mondták, ezt is elintézik. Ezzel meg is egyeztünk.”
A műtétet két ambiciózus sebész, Frank Gerow és Thomas Cronin végezték el. Az újfajta implantátum használata Gerow ötlete volt.
„Frank Gerow összenyomott egy vérrel teli zacskót és megjegyezte, hogy egészen olyan érzés, mintha egy női mellett fogna” emlékszik vissza Teresa Riordan, a „Szépség megalkotása: akik minket széppé tettek című” könyv írója.
 |
Thomas Cronin |
A nagyobb mell nyomában
Injekciók: az 1890-es években paraffin injekcióval próbálkoztak, ám ez hamar kudarcba fulladt, mivel az anyag elszivárgott a test egyéb részeibe.
Transzplantáció: az 1920-as és ’30-as években az orvosok a test más részeiből kivett zsírszöveteket ültették be a mellekbe. A zsírszövet idővel felszívódott és sajnos nem minden esetben egyenletesen.
Beültetés: az 1950-es években próbálkoztak műanyaggal, szivaccsal, fával, még üveggolyóval is.
Nem műtéti megoldások: vákuum pumpák, szívó berendezések, kenőcsök és krémek, kipárnázott vagy felfújható melltartók.
Aztán jött az „Aha pillanat, mikor először eszébe jutott a szilikon implantátum”.
Az első kísérleti alany, amelyen kipróbálták a szilikon implantátumot egy Esmeralda nevű kutya volt.
„A kutya az én tulajdonomban volt. Az implantátumot a bőr alá helyeztük és ott hagytuk egy pár hétig, mígnem kirágta a varratokat, ezért el kellett távolítani a szilikont.” Az operációt azonban sikeresnek ítélték meg és Gerow kijelentette, hogy „az implantátumok veszélytelenek, mint a víz”. Röviddel után az orvosi csapat már kereste az önkéntes nőket a kipróbálására.
Timmie Jean Lindsey csak töredékekben emlékszik az operáció napjára.
„Mikor visszatértem az operációból a mellkasom nehéz volt – mintha ráültek volna. Ennyit éreztem. 3-4 nap alatt a fájdalmak teljesen elmúltak”.
 |
Gerow és Cronin implantátuma |
Az orvosok elégedettek voltak az eredménnyel, arról azonban elképzelésük sem volt, milyen meghatározó felfedezést tartanak a kezükben.
Timmie Jean Lindsey-t a BBC World Service Witness (Szemtanú) című műsorába is meghívták.
„ Természetesen izgalmas volt, de akkoriban nem is sejtettem, milyen jelentősége lesz ennek a jövőben”.
Ez a jelentőség akkor derült ki, mikor Cronin bemutatta munkáját a nemzetközi plasztikai sebész közösségnek, Washintonban. 1963-ban. „A teljes szakma tűzbe jött” emlékszik vissza Biggs.
Az idő megfelelőnek tűnt. Az 1950-es években Amerikán átsöpört a nagy mellek divatja. Az ’50-es években jelent meg a Barbie baba, és a Playboy magazin, valamint a színészek is egyre nagyobb ismertségnek és rajongásnak örvendtek.
„Marilyn Monroe, Jane Russel és a Dior új divatirányzata 1957-ben kiemelte a kerekded formákat és arra késztette a nőket, hogy kritikusan nézzenek saját mellükre.”
A „műmellek” – vagyis kitömött melltartók – nagyon kedveltek voltak, de a nők valami többre vágytak.
Marilyn: vajon ő is?
Nem találtam bizonyítékot arra, hogy Marilyn Monroe mellét valaha műtötték volna. Thomas Noguchi, aki Marilyn boncolását végezte feljegyzett néhány heget a testén – vese- és vakbél műtétek nyomát -, de nem említett semmilyen jelet a mellek alatt. Úgy tudom, Marilyn természetes adottságokkal rendelkezett, amelyet legfeljebb kipárnázott melltartóval emelt meg. A Marilyn halála után nyomozást végző rendőrök egyike azt állítja, elvett néhány „műmellet” a színésznő házából. Ez a „műmell” a már korábban említett, kipárnázott melltartóra utal. Ám az általam megkérdezett 600 emberből, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak Marilynnel (öltöztetők, fodrászok, barátok, szeretők) nem gondolták, hogy bármi ilyesmit használt volna.
 |
"műmell" |
A legrosszabb megoldások
A szivacsos technika először jónak tűnt, de a szivacsok egy idő után lesüllyedtek és keménnyé váltak „mint egy baseball labda”
A szilikont Amerika háború utáni nagy felfedezése volt, amikor minden csodának számított ami műanyag. Mégsem Amerikában jelent meg először a szilikon a mellnagyobbításban. Az amerikai megszállás alatt Japán prostituáltakat mellét töltötték fel szilikonnal, amit a Yokohama kikötőből loptak, hogy jobban megfeleljenek az amerikaiak „nagyobb” elvárásainak. Az ipari szilikonnak azonban borzalmas mellékhatásai vannak – tovább vándorol a testben és a szövetek elhalását idézi elő.
A hematóma volt az egyik leggyakoribb panasz a korai próbálkozások idején. Előfordult fertőzés és belső hegképződés, ami az implantátum keményedését okozta.
A ’90-es években az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-ellenőrzési Hivatal (FDA) betiltotta a szilikon implantátumok használatát, mivel esélyt látott arra, hogy immunk-válasz eredetű betegségeket okozhat. Szilikon párnába töltött sóoldatot használtak megoldásként. Az ipar nagy árat fizetett, de a kutatások alaptalannak találták a félelmeket, így a szilikon implantátumok visszatértek.
Az évtizedek folyamán rengeteget fejlődött a piac, köztük 3D tervezéssel és szakadás-biztos implantátumokkal. „Az elején még csak méretet választhattunk – nagy, közepes vagy kicsi. Ma már több mint 450 féle változat között választhatunk”.
A mellnagyobbító műtét ma világszerte a második legkedveltebb plasztikai beavatkozás a zsírleszívás után. Számos országban – köztük Nagy Britanniában – a legnépszerűbb.
Nem csak olyan nőknél végzik el, akik tökéletesíteni akarják alakjukat, hanem olyan betegeknél, akiknél emlőrák miatt eltávolították a melleket. Ez volt az, amit Gerow és Cronin valójában megálmodott és céljának tartott.
Timmie Jean Lindsey sokáig nem is mondta el senkinek, milyen beavatkozáson esett át. Volt olyan barátja, aki nem is tudott róla. Csak évtizedekkel később osztotta meg történetét a családjával.
50 év után is elégedett az eredménnyel, bár az idő múlása így is meglátszik rajta.
„Azt hinné az ember, hogy mindig olyan feszesek maradnak, de ugyanúgy viselkednek, mint a normális mellek, az évek múlásával megereszkednek. Ez meglepett, mert azt hittem örökre ott maradnak, ahova rakták őket. Minden esetre akkor is hihetetlen, hogy én voltam az első.” – mondja Timmie, aki továbbra is elégedett és örül, hogy a történelem egy részletét hordozza a testében.
 |
Timmie akkor és most |
eredetiről fordítva:
Claire Bowes & Cordelia Hebblethwaite BBC World Service