2014. február 18., kedd

Bőrünk mint szervezetünk része

Ritkán gondolunk bőrünkre úgy, mint szervezetünk része, pedig így tekintve az egyik legnagyobb. Egy felnőtt bőre körülbelül 12 kg-ot nyom.
A bőr minden gerinces fajnál három réteget alkot: felhám (epidermis) feladata a védelem, osztódó sejtekből áll, melyek pótolják az elhalt bőrt. Az irha (dermis) - amelynek sérülése már hegesedéshez vezet -, kollagént, rugalmas rostokat és szövetközi anyagokat tartalmaz. A bőralja (subcutis) hőszigetelő és csillapítja a külső ingereket.

Az irhában lévő kollagének adják a bőr szakítószilárdságát, a rostok a bőr nyújthatóságában játszanak szerepet. Az irha védi az ereket és idegeket is. Vastagsága a szemhéj környékén 0,6 mm, talpunkon és tenyerünkön akár 3 mm lehet.

A hegek formája és viselkedése függ attól, hogyan sérül meg ez az összetett rendszer. A biológiai heg az ideális, az adott testrész funkcióját nem zavarja és kevéssé látható. Az ideális heg képződésének feltételei között szerepel:
az „ideális” sebet ejtő tárgy (sima felületű, éles),
fertőzésmentesség,
a seb vonala, elhelyezkedése a bőr erővonalaihoz képest,
a sérült személy adottságai.

Mindezt egy előre tervezett sebészi beavatkozás során figyelembe veszik.



sanatio per primam intentionem sebgyógyulás sémája ("p.p. gyógyulás").
Galenus (Kr.e. 129-199) megfogalmazása szerint: résmentes sebszélek és vonalas heges gyógyulás az orvos "elsődleges célja"
(szote.u-szeged.hu)


A heg viszont sohasem lesz egyenértékű azzal a szövettel, amit pótolt. Károsítja a vérellátást, idegellátást, gyengébb és kevésbé bírja az igénybevételt. Merev és rugalmatlan, így a nem megfelelő helyen, nem ideálisan kialakult heg húzó, akár fájdalmas is lehet. Biológiai szempontból a heg „idegentest”.

Az esztétikai szempontok mellett ezért is fontos, hogy a hegek alakulását még gyógyulásunk részeként tekintsük és nem egy lezárt gyógyulási folyamatot követő, kontrollálhatatlan folyamatként.



 Hegkezelők Facebook oldal


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése